Római katolikus (Krisztus Király) templom

A település műemlékei a XVIII. és a XIX. századból származnak. A község első számú műemléke a későbarokk stílusú római katolikus plébániatemplom, amely kora középkori eredetű. Erről a XVIII. század elejétől rendelkezünk konkrét adatokkal. A leromlott állagú templomot 1732-ben a hívek földesuruk anyagi támogatásával helyreállították. Az 1767-es egyház látogatási jegyzőkönyv szerint a verpeléti templomnak három harangja volt, amelyből az egyiket 1597-ben, a másikat 1665-ben, a harmadikat pedig 1695-ben öntötték. 1766-ban megépítették a templom főoltárát s rá egy oltárképet festettek. 1768-ban templomjavításra került sor. 1786-ban a templom északi oldalán lévő sekrestye összedőlő félben volt, ezért László Ferenc plébános a templom déli oldalára javasolta egy új sekrestye építését. 1771-ben Verpelétet az egri püspök plébániai rangra emelte. 1779-ben pesti órás 300 forintért elkészítette a torony „fertályos új óráját". 1887-ben Dankó Mihály plébános a pécsi Angster céggel a templomba egy orgonát építtetett. 1897-ben a verpeléti templom oltárkövébe a régi helyére egy új ereklyét helyeztek el. 1901-ben szükségessé vált a már korábban épített orgona kijavítása, melyet Cseh István egri orgonakészítő végzett el. 1911-ben a templom kegyura gróf Sztáray Tasziló, a templom szentélyének északkeleti oldalán saját költségén egy imádkozó termet építtetett. 1915-ben az. első világháború során hadi célokra leszerelték a templom harangjait, amelyeket 1924-ben egy soproni harangöntővel pótoltattak. Az 1958. évi helyreállításkor Détsy Mihály építész vezetésével kibontották a templom jobb oldalhomlokzatának román stílű kapuját, három ablakát, amelyekben kisebb gótikus ablakok kerültek felszínre, egyiken indás festés volt. A templom jellegét tekintve emelkedett térségén, szabadon álló, egy hajós építmény, románkori és gótikus részekkel, barokk kiegészítéssel és toronnyal. A homlokzat előtt álló zömök kőtornya sarokpilaszteres, visszanyesett élekkel. A hajó durván faragott, nagyjából négyszögű kövekből épült kórus, illetve első hajószakaszán románkori kapuzat, három ablak és bennük kisebb gótikus ablakok, egyiken dekoratív festésnyomok láthatók, amelyet 1958-ban fedeztek fel. A szentélyhez tágas, féltetős északi oldalán látható az 1911-ben emelt oratórium. A torony északi sarkán a hornyolt pillértörzs részlete a XIV. századból való. A torony alja oldalfalaiban egy-egy árkádos ülőfülke van, fönt a boltozat csehsüveg típusú. A kórusalja háromszakaszos es keresztboltozatokkal fedett. A főoltár fából készült részben fehérre festett, részben aranyozott. Körülötte, illetve fölötte nyolc szabad oszlopon baldachin, fönn két oldalt térdelő bájos rokokó angyalkák. A főoltáron, két darab szögletes, csigás lábon álló leveles díszű, aranyozott, fából készült gyertyatartó van, amely a XVIII. század második feléből származik. Az oltáron lévő kánon táblakeret szintén a fenti időszakból való. A szentélyfal egyenes záródású síkján, főoltárkép két oldalán, Szent Vendel és Szent Rozália színes rokokó szobrai a XVIII. századból A főoltár képe a szentély hátfalán függ. Krisztus királyt ábrázolja a szentek társaságában. A kép a templom titulusára, Mindenszentekre utal, 1948-ban Takács István festette. A templom hajójában 1830 körül márványból készített keresztelőmedence található. A templomban két mellékoltárt állítottak fel. Az egyiket a diadalív jobb oldalán, rajta Szent Borbála és Szent Ilona fából készült szobraival. A mellékoltár festménye Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. A másik mellékoltárt a diadalív bal oldalán Szent László es Szent István szobrai díszítik. A szószék fából készült. A templom hajójában bal oldalon helyezték el az úgynevezett hordozható Mariát, amely 1780 körül készült A templom padjai faragott tölgyfából készült provinciális bútorok, oldalaikon csigás fafaragással, s árkolt bevésésekkel. Ezek is a XVIII. század második feléből valók. A templom sekrestyéjében található egy faragott tölgyfa szekrény, amely 1770 körül Egerben készülhetett. A templom felszerelései közül ki kell emelnünk az 1768-as évszámmal és MR. monogrammal ellátott, részben aranyozott ezüst kelyhet. Ugyanakkor említésre méltó egy másik aranyozott kehely is, amely 1800 körül készült. Az. útmutató vert és öntött réz Egerben készült 1860 körül. Mint már említettük, a községben 1771-ben létesített az egri püspöki önálló plébániát, s a plébániaházat kőből 1780 körül a község első lelkésze, László Ferenc saját költségén készíttette. A plébánia jellege a templom homlokzatával szemben szabadon álló, fallal kerített XVIII. századi lakóház, amely több szobából áll. A plébániaház udvari homlokzatán 12 párkánytervezetes, klasszicizáló pillérrel támasztott, gerendás mennyezetű, mellvéd tornác látható. Először a templom északi oldalán a XVIII. század végén emelt, szabad térségen álló szobrot említjük meg. Ez lépcsőzetes talapzaton álló, párkányon pillértörzs, amelynek mindkét oldalán körben domborműves alakok (Nepomuki Szent János, Szent Flórián, Szent Donát, Szent Kristóf) látható. A pillér tetején, kisebb talpazaton egy színezett Immaculata szobor van. A szobron látható földgömbön egy feltűnően szép paraszt Madonna és egy kedves mintázású gyermek jézus. A szobor 1790 körül készült.

Népi lakóházak

A Kossuth Lajos u. 37. szám alatti Prokai (Róza és Ágnes) család portáján egy szép gyűjtemény ad ízelítőt korábbi idők használati tárgyaiból. A település lakóházainak uralkodó típusa a nyeregtetős, vegyesen náddal és gabonaszalmából készített zsúppal fedett, földfalazatú, szabadkéményes, boglyakemencés, háromsejtű ház volt. A fal leggyakrabban használt építőanyaga a föld, elsősorban a vályog volt, de 1955 körül még döngölt fal is készült. A gazdasági épületek falábakon álló csűrök voltak. A bort a lakóházzal szembeni kamrában, pincében tárolták. A házak zömében földes szobák voltak. Fürdőszoba csak a grófi kastélyban és a főjegyző szolgálati lakásában volt, még a gazdag parasztok házában sem.

Kovácsműhely

Verpelét város központjában, egy nagy téren, régi kovácsműhely áll, amely a helyi hagyomány szerint még Mátyás király idejében épült. A műhelyben és környékén végzett ásatás során vaseszközök csak a legfelső rétegből kerültek elő, míg mélyebben középkori cserepeket találtak, A műhely XV. századi eredetére tehát nincs bizonyítékunk: az előkerült leletek arra vallanak, hogy ezen a területen volt az egykori középkori falu is és lehetséges, hogy ezen a tájon - ha nem is pontosan a mai helyén - kovácsműhely állott. Ennek nyomát őrizte meg a népi emlékezet. Formáját, építőanyagát tekintve a XVIII század végén, vagy a XIX, század elején épülhetett. A kovácsműhelyt a XIX. században építették, nemzedékeken keresztül a Jakab családból kerültek ki kovácsai. Az ő szerszámaikkal rendezték be a műhelyt 1964-ben a XX. század eleji állapotnak megfelelően. 

A műhely a telekkönyv tanúsága szerint az úrbéres telkes gazdák tulajdona volt és hozzátartozott a mögötte álló kovácslak is.

A múlt században, vagy azt megelőzően, itt dolgozott kovácsokról nem maradtak fenn adatok. Az utóbbi fél évszázadban többen dolgoztak a műhelyben: Nagy József, Simon László, Jakab Ernő, Pintér Béla, 1959-ben a műhely a községi tanács kezelésébe került és hosszú ideig üresen állt, később terményraktárnak használták.

A műhely kőből készült építmény, amely a patkolószínnel 9 méter hosszú és 6,6 méter széles. A voltaképpeni műhely hossza 665 cm, ehhez csatlakozik két oldalfallal a fedett patkolószín 235 cm hosszúságban. Magassága 490 cm. A műhely jobb sarkához kapcsolódik a kőből felfalazott 300 x 240 cm méretű kohó. Ezen a részen a műhely külső falába kis nyílást vágtak a hosszabb vasak számára, A műhelyen kétfelé nyíló deszkaajtó van, magassága 185 cm. Az ajtódeszkákat hordó- és állatbélyegző vasakkal sütögették tele, az ajtógerendában több fúrt lyuk látható és rozsdás patkószegekkel verték tele. A műhely két oldalán, egymással szemben, két kis, 35 cm belméretű ablakot láthatunk, kívül behajtható fatáblákkal. A meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő épületet az Országos Műemléki Felügyelőség 1964-ben eredeti formájában állította helyre.

A Dobó István Vármúzeum 1963-ban megvásárolta Jakab Ernő helybeli kovácsmester szerszámait, amelynek egy részét apja, Jakab Péter készítette 1830-1890 között. Ezekkel a szerszámokkal és a kovácsok által készített tárgyakkal rendezték be a műhelyt és nyitották meg 1964. október 25-én. A hiteles berendezéshez segítséget nyújtott Jakab Ernő, aki valaha a műhelyben dolgozott.

A bejárattal szemben van a kohó, ezen vannak a tüziszerszámok, a szén és a víz. Ehhez csatlakozik a lábbal működtetett fújtató, ez előtt áll a lécből készült szerszámráma, benne a különféle alakú kalapácsok és steklik. 

A fúvó mögött különféle hulladékvasak, ráfdarabok láthatók. A baloldali falnál az ablak alatt áll a satupad, rajta a kovácssatu. Az ablak melletti falra erősített deszkán vannak a különféle menetmetszők és fúróhajtók, kétnyelű kések, cigányfúrók. Itt vannak a különféle olajok és zsírok, szögek, csavarok is. Az ajtó bal oldalán lévő fal előtt áll a kézzel hajtható, áttételes fúrórógép. A kohóval szemközt áll a földbe ásott üllőtőke, a kézikalapács, nekitámaszkodva az egyik ráverő. Az üllőtőkén lévő hullámlemezbe dugva a majdnem minden munkához nélkülözhetetlen spic - stekli van, valamint a fúrók, csavarok, a szarvasüllő vagy a kisebbik üllő. A jobb oldali falon a kohó mellett a falra erősítve láthatók a különféle szíjkiképzésű tűzifogók, felettük a fogók szárának összeszorításának segítségére szolgáló fogszorítók - glognik. Az ablak másik oldalán a műhelyre vonatkozó főfelirat látható, mellette középkori kovácsműhely ábrázolása. E mellett vannak a lógyógyításhoz szükséges szerszámok: ásítóvas, farkasfogvéső, érvágó. 

A sarokban javításra váró kocsioldal, félig kész munkák, előtte patkolószék a vasalószerszámokkal, mellette lópatkolóbak látható. A padlásgerendákra felszögezve lógnak a különféle patkók, láncok, zablák, szekérvasalások. 

A műhely a már kiveszőben lévő legősibb foglalkozás, a kovácsmesterség emlékét őrzi, s az ország első ilyen jellegű bemutatóhelye. A hagyomány szerint Egerbe menet már Mátyás király is itt patkoltatta meg lovát.

Műemlék jellegű épületek

A Dózsa György úton látható termelőszövetkezeti épület egykor kastély volt, a múlt század második felében a Hasenfeld család birtokolta. A barokk kúria 1780-ban épült, majd a XIX. század második felében - eklektikus stílusban - részben átalakították. A XVIII. századból való a Kossuth utca 75. szám alatt álló kúriát jelenleg az erdőgazdaság használja. A Kossuth utca 75. szám alatt áll a XVIII. századból való Kanzsó-kúria, melyet 2006-ban vásárolt meg az önkormányzat az erdészettől.

Szobrok, emlékművek

"Honvédemlékmű: A Fő téren lévő parkban áll az 1901-ben emelt Honvédemlékmű, az 1849. február 27-ei verpeléti csata emlékére. A kő obeliszken Petőfi mellszobrát 1948-ben helyezték el, centenáriumi emlékként. A verpeléti ütközetben sebesült meg Lebstück Mária huszárfőhadnagy is, a helyi hagyomány szerint az izraelita temető ma is álló kőfala mellett. A község régi temetőjében található az 1849. február 27-ei verpeléti csatában elesett 57 honvéd sírja.

 "Petőfi Sándor dombormű: Az egykori laktanya épületének falán látható Petőfi Sándor domborműve, Borsos Miklós alkotása.

"Szeplőtelen fogantatás szobor: A templom mellett látható a XVIII. században készített barokk alkotás, a középen álló Immaculata- (szeplőtelen Szűz Mária) szobor talapzatát domborműves alakok díszítik.

"56-os emlékmű: A település központjában áll a 2007. október 23.-án felavatott emlékmű, melyet az Összefogás Verpelétért Egyesület állítatott közadakozásból az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére.

 

Vár-hegy

 

A Verpelétet Tarnaszentmáriával összekötő út mellett, a Tarna völgyében találjuk a Vár-hegyet. Tengerszint feletti magassága a 200 m-t sem haladja meg (196 m), mégis tekintélyt parancsolóan magasodik a Tarna völgyének síkja fölé. A 30 hektáros területet elsősorban geológia értékei miatt nyilvánították helyi jelentőségű természetvédelmi területté, 1975-ben. E vulkáni kúp az Északi-középhegység, és egyben Magyarország egyetlen, részben eredeti épségben megmaradt parazitavulkánja. A vulkáni kúp keletkezésénél nem történt lávakiömlés, mert a nagy sűrűségű piroxén-andezit lávaanyag a lávacsatorna kürtőjében megmerevedett, és dugóként elzárta a láva további felszínre törésének útját. Ehhez hasonló geológiai képződmények legközelebb Olaszországban, Nápoly közelében találhatók. A vulkáni kúp közepén a lávacsatorna anyagát 1934-ig intenzíven bányászták, így kerültek felszínre és váltak tanulmányozhatóvá a vulkáni tevékenység folyamatai. Geológiai értékei mellett meg kell említenünk a terület gazdag és értékes növény-, illetve állatvilágát. A terület legértékesebb része a kúp déli és nyugati oldalán található sziklagyep és lejtősztyepp-rét, mely sok védett növényfajnak ad otthont. Kora tavasszal, március elején nyílik a bársonyos szőrökkel borított, kékvirágú leánykökörcsin. Március második felében, április elején bontja fénylő sárga szirmait a tavaszi hérics. A nyár elejének jellemző védett virága a citromillatú nagyezerjófű és a kevésbé feltűnő, de meglehetősen ritka piros kígyószisz.A terület gazdag rovarvilágnak ad otthont. A színpompás lepkék közül kiemelkedő szépségű a kardos lepke és a fecskefarkú lepke. A kökény, galagonya és vadrózsa alkotta sűrű cserjések sok énekesmadárnak nyújtanak nyáron fészkelési lehetőséget, télen pedig a bogyóik révén táplálékot.

A Vár-hegy történetéről, geológiájáról, növény- és állatvilágáról három információs tábla ad tájékoztatást, melyeket a nemrég kialakított geológiai tanösvényen végigsétálva olvashat el az ide látogató.

 

Halastó

Verpelét külterületén, a településtől 3 km-re található a 30 hektáros Halastó. A tavat a 60-as évek elején a Kígyos-patak felduzzasztásával hozták létre. Esztétikus természeti környezetben, nyugodt körülmények között várja a halban gazdag vízterület a horgászni és pihenni vágyó helybelieket és a településre érkező kirándulókat. A tóparton szálláslehetőség is van, illetve a horgászok számára ingyenes hideg-melegvizes mosdó is rendelkezésre áll. A tó felső, háborítatlan része a természet szerelmeseit várja látnivalóival. A kiterjedt nádasok közelében vízimadarak egész sorát lehet megfigyelni: szürke gémet, nagy kócsagot, búbos vöcsköt, szárcsát, récéket. A réteken a színpompás vadvirágok, és a fölöttük röpködő rovarvilág megannyi apró szépsége hívja fel magára a figyelmet. A tó végében lévő öreg füzesek és tölgyesek adnak otthont az erdőlakó madaraknak és vadaknak, gyakran látni őzeket és mezei nyulat, ritkábban szarvast vagy vaddisznót.

 

Paintball pálya

Verpeléten a volt katonai lőtér területén működik az Paintball Eger Sport Egyesület üzemeltetésében. Az egyesület 10 alapító taggal létesült, székhelye Egerben van. A verpeléti mellett az egerszalóki és a tengely-tufabányai pályán várják a vállalkozó szelleműeket. 

Kőhúzós bálványprés évszámmal (Verpelét, 1829.)

 

A településen épségben megmaradt 19. századi prés évtizedekig a Farkas család tulajdonában volt, egykori helyéről a volt Kanzsó birtok kertjéből 2012-ben került az őt megillető mai parkosított területre. 

Az itt látható prés az 1920-30-as években került a Farkas család birtokába. A szőlő-kultúra fontos eszköze volt, hiszen több mint 100 hl bor elkészítéséhez használta idős Farkas István verpeléti lakos, az eredeti tulajdonos. A prés minden eleme fából készült. A szőlő kinyomásához szolgáló hatalmas követ facsiga segítségével emelték a szükséges magasságba. A napközben leszedett szőlőt ledarálták, este a présbe rakták. Ebből reggelig a saját súlyánál fogva préselte ki a felhúzott kő a levet. Az egyéni gazdálkodás megszűnését követően a Termelő Szövetkezet 1970-es években Farkas Istvántól megvásárolta a prést, amely így elveszítette eredeti funkcióját. 

Új helyén most egyik szép jelképe a Bor és Nóta faluja révén egyre ismertebbé váló Verpelétnek.

Kőhúzós bálványprés bálvány monogrammal, évszámmal (Verpelét, 1829.)

Szerkezetileg a főfás prések kőhúzós, kősúlyos altípusába tartozik. Ezen melence nélküli, lengőorsós példányok, préscsavarjuk alját egy malomkőszerű súllyal terhelik, mely a talaj szintje alatti présgödörbe süllyed. Kősúly helyett olykor az orsóra fakeretet, szánkót erősítenek, s ezt rakják meg nehéz kövekkel. 

19. század közepén a fehér szőlőcefrét a lebogyózás után rögtön a présbe teszik. A kék szőlőt nem préselik azonnal, több napig, az erjedés megindulásáig, állni hagyják, naponta többször bunkóval zúzzák, átkeverik, átgyúrják egy nyitott kádban, hogy a cukortartalom minél tökéletesebben kioldódjék. A kádba szűrőkosarat nyomnak, és kimerik a szőlőzúzalékból a mustot, amit lemert mustnak neveznek. Ezt követően esetenként kirostálják a magot, amivel később a savhiányos bort lehet javítani. A cefre kinyomása csavaros és orsós köves présekkel történik. A prés nyomóerejét a kősúly felhajtásával lassan, fokozatosan növelik. Háromszor, négyszer is sajtolnak, közben a törkölyt a garatból kiveszik, egy kádban villával szétdarabolják és átkeverik. Addig ugyanis, míg a nehéz kő a levegőben lóg s így a prés önállóan működik, a munkás más munkát végezhet, esetleg pihenhet.”

Polgármesteri köszöntő

Tisztelt Látogató! Kedves Érdeklődő!

“Szeretettel köszöntöm Verpelét város honlapján, a bor és nóta falujában!”

Köszönöm, hogy érdeklődik városunk iránt, köszönöm, hogy megtisztel figyelmével. Jó szívvel ajánlom Internetes oldalainkat, amelyeken igyekeztünk bemutatni minden olyan információt, lehetőséget, látnivalót, amelyet fontosnak véltünk tudatni a világgal, benne Önnel is.

Bővebben

Kapcsolat

Polgármesteri Hivatal

3351 Verpelét, Kossuth Lajos út 73.

 

Ügyfélfogadás

Hétfő Nincs ügyfélfogadás
Kedd 7.30-12.00 és 12.30-16.00
Szerda Nincs ügyfélfogadás
Csütörtök 7.30-12.00 és 12.30-16.00
Péntek 7.30-13.30

 

Telefonszámok

Titkárság +36 36 559 300
Polgármester +36 36 559 302
Jegyző +36 36 559 301
Gyermekjóléti
szolgálat
+36 36 559 312
Alapellátási Központ
(idősek otthona)
+36 36 559 129

 

Közérdekű telefonszámok

Mentők 104
Tűzoltók 105
Rendőrség 107

 

AGRIA Ügyelet

tel: 06-36-314-104

Keresés

©2017 Verpelét Város

Keresés